Zsebcimbik ajándék mosollyal
Lehet, hogy sokan ismeritek a történetet, de lehet belőle tanulni. Pár éve egy rádióműsorban hallottam, hogy nem kell kétségbeesni attól, hogy kiesett jó pár év munkaerőpiacon töltött időből a gyerekek miatt. Otthon sem láblógatással töltöttük az időt, sokféle képességünket nem használtuk, de sok fejlődött, vagy soha nem tudott képességeink erősségeinkké váltak. Ezek is értékek, ezeket kell megfogalmazni egy álláspályázatnál is. Olvashatjuk ez alapján egy mintának is a következő történetet.
Egy nőtől – miközben jogosítványát újította meg egy önkormányzati hivatalban – megkérdezte az adatfelvevő hölgy, hogy mi a jelenlegi foglalkozása. A megkérdezett egy ideig tétovázott, bizonytalan volt, hová is sorolja magát.
– Arra gondolok – magyarázta az adategyeztető -, hogy van-e munkája, vagy csak…?
– Természetesen van munkám! – csattant fel a nő! – Anya vagyok.
– Nincs anya kategóriánk foglalkozásként. A „háztartásbeli” fedi le ezt – világosította fel az adatfelvevő segítőkészen.
Már el is felejtettem ezt a történetet, amikor egyik nap ugyanilyen helyzetben találtam magam a városházán. A hivatalnoknő magabiztosan, hatékonyan dolgozott, és valami olyan jól csengő címet viselt, mint a „hivatali kikérdező” vagy „városi adatfelvevő”. Láthatóan fontos volt számára a karrierje.
– Mi a foglalkozása? – kérdezte tőlem.
Hogy mi késztetett arra, hogy így válaszoljak? Nem tudom. A szavak egyszerűen kibuggyantak belőlem:
– Gyermekfejlődési és emberi kapcsolatok területén dolgozom társkutatóként. A hivatalnok egy pillanatra abbahagyta a munkáját, golyóstolla megállt a levegőben. Felnézett, mint aki rosszul hallott. Megismételtem a titulust, lassan, kihangsúlyozva a leglényegesebb szavakat. Aztán csodálkozva láttam, hogy ezt mind leírta nagy, fekete betűkkel a hivatalos kérdőívre.
– Megkérdezhetem – mondta a nő érdeklődve -, egész pontosan milyen munkát végez ezen a területen? Hűvösen, az izgalom legkisebb jele nélkül válaszoltam. Szinte kívülről hallottam a hangomat:
– Folyamatos kutatási programban veszek részt (melyik anya nem), laboratóriumban és terepen is (normálisan azt mondtam volna: kint és bent). Dolgozom a Felettesemnek (elsőként az Úrnak, aztán a családomnak), és van már négy kreditem (mindegyik lány). Gyakran dolgozom 14 órát egy nap (vagy inkább 24-et). Ebben a munkában jóval több a kihívás, mint más „átlagos” foglalkozásoknál. A jutalom inkább a megelégedettség, mint pusztán a pénz. A hivatalnoknő egyre nagyobb elismeréssel nézett rám. Amint kitöltötte a nyomtatványt, felállt és személyesen kísért az ajtóig. Miközben hazafelé vezettem, fényes, új karrierem lebegett a szemem előtt. Otthon 13, 7 és 3 éves labor-asszisztenseim üdvözöltek. Az emeletről hallottam gyermekfejlesztési programunk új (6 hónapos) kísérleti modelljét, amint új hangmintáit próbálgatja. Úgy éreztem, ütést mértem a bürokráciára. Hivatalos feljegyzés készül egy, az emberek számára elfogadhatóbb foglalkozásról. „Egy újabb anya”, vagy „anyaság” már nem hangzik elég jól. Micsoda pompás pálya! Különösen, ha van egy titulus is az ajtón. (forrás:ki tudja honnan hozzámkerülő nyotatott anyag)
 |
| forrá |
 |
| forrás |
 |
| forrá |
 |
| forrás |
 |
| forrás |
Kunkorik készültek. Színesek, jókedvűek, semmihez nem hasonlíthatóak.
Szeretem a kötötsséget, amikor meg kell találni egy állatra utaló jellemző formát, vonalat, de szeretem, amikor szabad kezem van. Kunkoriék egy ilyen pillanatban születtek. Szárnya van, de nem madár, ormánya van, de nem elefánt, mert nem kell semmihez sem hasonlítania.
Éljen a szabad alkotás!
Nagyon szeretek tervezni, kitalálni új dolgokat. Ez pihentet, kikapcsol. Így sokszor lefekvés előtt, sőt van, mikor éjszaka is ezen agyalok. A hét vége felé ismét új dolgok jutottak eszembe. Mi lenne, ha az arcok térbeliségét varrott vonalakkal jeleníteném meg. Pénteken rajzoltam, szombaton a gép elé ültem, és próbálkoztam. Na és akkor persze halmoztam az újdonságokat, egyidejűleg zsebbre dugott kezűvé alakítottam a szabásmintát, az elefánt gatyáját pedig csak derékig húztam, hogy elférjen az ormánya. Ezek a zsebredugott kezű figurák, a határozott arcélükkel tiszta menő csávók lettek. Azt hiszem új termékcsoport született.
Új névjeggyel készülök a Pici Piacra. Színes is, pöttyös is, sokféle is. Sikerült azt hiszem magamra formálni.
Remélem tetszik.
elérhető:
-kis csillagpárna bojtos sarkokkal
-nagyobb csillagpárna
-"Csillagom" feliratú kép ezüst csillaggal
-20 cm-es ezüstcsillagos rizslámpabúra
a csillagpárnák harmonizálnak a textilállatkáimmal, így kössnyű belőlük egységes csomagot összeállítani
és meleg az idő, az ember, no meg a gyerkőc is a kertbe vágyik. A babázás nélkülözhetetlen kelléke a babaágy, nyáron természetesn egy kicsit szabadabban a függőágy. Ha van kedved, elkészítheted magad is. Mindjárt mutatom, hogy hogyan:
Az egyszerűség kedvéért készítsük a függőágyat egy jól kinéző konyharuhából. Ennek a mérete megfelelő lesz, egy átlagos 40 cm körüli babának.
Alapanyagok:
1 db 70*50cm-es konyharuha
2 db kb.25 cm-es farúd barkácsboltból (vagy otthonról: két fakanál nyele)
spárga kb. 2-2,5 m
ELKÉSZÍTÉS:
Vágd le a farudat méretre! (a fűrészelésnél csiszold le az éleket)
Mindkét végétől kb 1 cm-re fúrj lyukat a spárga vastagságához igazodva! Ismételd ezt meg a másik farúdon is!
Bontsd ki a konyharuha rövidebb oldalán lévő varrást (vagy vágd le)!
Precízebbeknek most jön a levasalás, és a cikkcakköltéssel történő eldolgozás. Ha nincs varrógéped, vagy elég időd, akkor nem történik baj, ha ezt a lépést kihagyod.
Varrj bujtatót a farúdnak a megfelelő vastagságban.!
A hosszabb oldali varrás lehet, hogy elég is ahhoz, hogy a spárgát végigfűzd benne. Ha nem, akkor itt is bontás, varrás következik.
Ezek után már jön is az összeállítás:
Fűzd bele a bújtatóba a farudakat!
Fűzd végig a spárgát az alábbiak szerint:
A spárgát hajtsd félbe, és köss rá lejjebb egy csomót, hogy fel tud majd akasztani az ágyat! (1)
A spárga két szárát fektesd ki, tedd rá a vásznat! Így nagyjából látni fogod, hogy hova fog kerülni a rúd.
Jelöld be a meglévő csomó felőli oldalon, és köss ide egy csomót! (2)
Bújtasd be az egyik farúdban lévő lyukba kívülről (3)
a hosszanti bujtatóba (vastag tűvel, vagy biztosító tűvel) (4)
a szembe lévő farúdba belülről! (5)
Ismételd meg a másik oldalon (6,7,8,9)!
A farúd után köss egy csomót mindkét oldalon (10,11) úgy, hogy azzal be is tudod állítani az ágy mélységét. (annál mélyebb lesz, minél rövidebbre veszed az oldalsó spárga hosszát)
csomózd össze a másik oldalon is a spárgát ugyanolyan hosszúra, mint az előbb.
Készen is vagy, jó játékot a gyerkőcnek!
Ha úgy döntöttél, hogy inkább én készítsem el, írjál email, és megbeszéljük!
Ha nem vagy képes nagy dolgokat véghez vinni, végezd nagyszerűen az apró ügyeket! Ne várj az alkalomra! Ragadd meg a közönséges hétköznapi alkalmakat, és tedd őket naggyá!
Napoleon Hill
